Beszélgessünk képekről angolul a gyerekekkel

Megint észre sem vettem és eltelt két hónap a legutóbbi blogbejegyzés óta. :-( Az a helyzet, hogy annyira zajlik az élet, hogy nincs időm dokumentálni. :-) Az idei szeptember nagy mérföldkő az életünkben: a család legkisebb tagja is iskolás lett. A legnagyobb pedig felső tagozatos, ami megint csak hatalmas változás. A középsőnek sem könnyű a második osztály után a harmadik. Nagy általánosságban véve valahogy a páratlan évek a suliban picit nehezebbek, mint a párosak, és hát ugye adott egy elsős, egy harmadikos, meg egy ötödikes. Na, majd jövőre! Csupa páros... Hm...

A BEBE ANGOL foglalkozásoknál is van egy hatalmas változás. Időközben ott is úgy megnőttek a gyerekek, hogy az egyik csoportban már nincs is ovis, hanem mindenki kisiskolás, akiknek a nagy része az én szárnyaim alatt kezdett el az angollal ismerkedni annak idején.

Az események dokumentálása ott sem az erősségem. Olyan sokszor előfordulnak olyan pillanatok az angol foglalkozásaim alatt, amikor azt érzem, "Ez de jó volt, kár, hogy nem vettük föl!" Igen ám, csak mire előkapnám a kamerát, a varázslatos pillanatok elszállnak. Mert az valahogy megtöri a foglalkozások természetes menetét, ha nekiállok fényképezni vagy videózni. Nem véletlen, hogy az eddigi felvételek nagy részét Máté fiamnak köszönhetjük. Biztos ismerős mindenkinek otthonról is a szituáció, amikor gyönyörködsz a kisbabádban, talán épp most kezd beszélni, talán éppen a legelső kis bizonytalan lépéseinek vagy szemtanúja, legszívesebben rohannál a kameráért, de végül úgy döntesz, inkább élőben élvezed a varázslatos pillanatot, mert tudod, hogy mire visszaérnél, a pillanat elszáll. Néha azonban mégis kivételt kell tenni, mert később olyan jó visszanézni egy-egy fontos eseményt!

Tegnapelőtt úgy döntöttem, kivételt teszek, és igenis a foglalkozás kellős közepén előbányásztam a táskám mélyéről a fényképezőt, hogy rögzíthessem a legújabb mérföldkövünket.

Eddig ugyanis ott tartottunk a nyelvi fejlődésben, hogy a rengeteg angol gyerekdalnak, mondókának, játéknak köszönhetően a gyerekek elsajátítottak egy csomó szót, kifejezést különböző témákban, és egyszerű kérdésekre tudtak egy-egy szóval válaszolni, vagy éppen mutogatással adták tudtomra azt, hogy értik, amit kérdezek. Múlt héten azonban adtam egy kis szorgalmi házi feladatot a gyerekeknek. Akinek volt kedve, hozhatott az angol foglalkozásra egy képet, amivel kapcsolatban feltehetett három kérdést angolul a többieknek. Nem tűnik nagy durranásnak, én mégis majd' elolvadtam a hétfői foglalkozáson, mikor meghallottam Zsófi első kérdését. Na, ekkor döntöttem úgy, hogy előveszem a kamerát, Zsófit pedig megkértem, hogy várjon egy percet, még ne folytassa, mert rendhagyó módon fel szeretném venni a kérdéseit.

Íme a jelenet (ne felejtsük, ezek a gyerekek még egyáltalán nem írnak-olvasnak angolul!):

Lehet, hogy túlzok, és nem kellene ennek így örülni, én mégis óriási dolognak tartom, hogy ez a kislány teljes természetességgel egyedül tesz fel három különböző kérdést angolul, és nem utolsósorban nyelvtanilag is teljesen hibátlanul. Pedig nem beszéltünk még egyes és többes számról, nem tanultunk megszámlálható és megszámlálhatatlan főnevekről, stb. A kiejtése pedig... hát, szerintem nem sok kisiskolást találni, aki ezt így el tudja az iskolában sajátítani.

Valószínűleg azért olvadozom még mindig a fenti videót nézve, mert elérkezett a várva várt pillanat, amikor a sok "biztos pont" után (angol gyerekdalok, mondókák, stb.) már a "bizonytalanban" is szabadon próbálkoznak a gyerekek. A biztonságot nyújtó angol mondókákból ismert rögzült szófordulatokat mostantól elkezdik szabadon alkalmazni.

Köszönöm Zsófi az élményt, és az Apukádnak pedig, hogy otthon támogatja az angoltanulásodat!


Ez az oldal DRUPAL rendszert használ
Címlap Back To Top