Tegnap arról olvashattatok itt a blogban, hogy hogyan lehet a Halloween időszakát kihasználni egy kis játékos angolozásra. Bár a BEBE ANGOL foglalkozáson egyáltalán nem Halloween-eztünk, most megmutatom, hogy nekünk ma milyen szellemesen telt itthon a délutánunk, hátha Ti is kedvet kaptok az alkotáshoz.

Mostanában, ha itthon van az egész család, igyekszem valami izgalmas dolgot előre kitalálni a Nagyoknak ebéd utánra, hogy Gergő (és Apa!) nyugodtan tudjon aludni. Egyre többször fordul ugyanis elő, hogy a Nagyok ramazurijától a Kicsi nem tud (akar) elaludni, pedig neki még nagyon nagy szüksége van a délutáni alvásra.

Már délelőtt megsúgtam Daninak és Máténak, hogy ha Gergő elaludt, akkor krumplinyomdázni fogunk, és mindenféle szellemeket gyártunk, ha jók lesznek, és csendben maradnak, így végre viszonylag zökkenőmentesen ment az ebéd utáni altatás.

Háromféle szellemet is kipróbáltunk.

1. A legmacerásabb a talplenyomat. Befestettük fehérre a gyerektappancsokat, és gondosan ügyelve, hogy még véletlenül se maszatoljuk össze a padlót, lenyomatot készítettünk egy kék papírra, majd amikor megszáradt, rajzoltunk neki szemet meg szájat.

2. A legegyszerűbb, és leggyorsabban kivitelezhető szellemet úgy kaphatjuk, ha körberajzoljuk a gyerkőc lábfejét egy fehér papíron, és kivágjuk, majd szemet, szájat rajzolunk neki.

3. A legnagyobb élvezetet a krumplinyomda szellemek okozták. Hihetetlenül élvezték a gyerekek, ahogy a fehér festék nyomot hagy a fekete kartonon!

Ebbe annyira belemerültek, hogy gyorsan faragtam egy újabb krumplinyomdát is, ami egy Halloween tököt ábrázolt, és miután Dani kikevert egy kis narancssárgát a piros és sárga temperákból, Halloween tököket is festettünk krumplinyomdával a fekete kartonra. Ugye, milyen mutatós ez is?

Amikor pedig Gergő felébredt, kifaragtuk a mi kis Halloween-i töklámpásunkat, tettünk bele mécsest, és élveztük, ahogy világít.

Nagyon tartalmas délután volt, és a gyerekek úgy elfáradtak, hogy szó nélkül mentek este időben aludni. Ha szerencsém van, akkor holnap reggel is 6-ig alszanak, mint ma, de már az új, téli időszámítás szerint, ami nekem plusz egy óra alvást jelent. (Ha már álmodni nem hagynak, legalább álmodozok egy picit. :-) )