Egy újrahasznosítási ötletet szeretnék most megosztani Veletek, amit az If you're happy and you know it clap your hands... kezdetű jól ismert angol gyerekdalhoz lehet alkalmazni a gyerekekkel.

Ez az angol gyerekdal kiválóan alkalmas arra, hogy a gyerekek észrevétlenül, játékosan tanulhassanak az emberi érzésekről angolul. A kicsikkel rengeteget énekeljük ezt a dalt a BEBE ANGOL foglalkozásokon, ahol tapsolunk, lábbal dobbantunk, körbefordulunk, ugrálunk, és még sok minden mást csinálunk, "ha jó a kedvünk". Nagyobbacskákkal vegyük elő a kreativitásunkat, és rukkoljunk elő újabb és újabb melléknevekkel a "happy"-n kívül, aztán toporzékoljunk, hülyéskedjünk, bohóckodjunk kedvünkre a gyerekekkel.

Mivel nálunk már a két nagy jól olvas magyarul, ezért mostanában elég sok időt töltünk azzal, hogy minél többet lássanak, olvassanak angolul is. Érdemes ebben az életkorban picit újra visszanyúlni a gyerekek által már jól ismert angol gyerekdalokhoz és mondókákhoz, mivel azok nagy segítséget, igazi mankót nyújthatnak az angolul olvasáshoz.

Nyáron elég sok jégkrémet ettünk, és sajnos a cukros Nesteát is szeretik a gyerekeim. Szorgalmasan gyűjtögettem a jégkrémpálcikákat, meg a műanyag kupakokat, mondván, hogy majd jó lesz valamire. Az első ötlet meg is született. Máté nagyon élvezte, ahogy összepárosítottuk a mellékneveket a megfelelő arcokkal, majd elénekeltük a különböző versszakokat a dalhoz.

Tudom, közhely, de tényleg repül az idő. Amikor elkezdtem bevezetni a gyerekeimet az angol nyelv színpompás világába, akkor 5, 3, és 1 évesek voltak. Nem csináltunk semmi különöset, csak énekelgettünk, mondókáztunk angolul. Azóta eltelt négy év, és hoppá, a három kicsiből már kettő iskolás, a legkisebb pedig jövőre fogja kezdeni. Hihetetlen, de már érzem, hogy valami menthetetlenül véget ér(t). Olyan hálás vagyok a Sorsnak, hogy ezekbe a csodás, soha vissza nem térő évekbe ennyi móka, öröm, vidámság, újdonság, önfeledt dalolás, kreatívkodás belefért angolul is a gyerekeim életébe.

Nem, nem beszélnek folyékonyan angolul a világ nagy dolgairól. Még nem. Nem is akartam, hogy 10 éves korukra ezt elérjük. Majd eljön annak is az ideje. Szép lassan, fokozatosan, idővel. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy olyan alapokat és életérzést kaptak angolból, amit soha nem kaphattak volna meg, ha csak 10 éves korukban kezdenek el angolul tanulni.

El sem tudom képzelni, mi lett volna, ha nem ismerik meg ezt a 100-200 csudajó angol gyerekdalt. Mennyivel szegényebb lett volna a gyerekkoruk, ha kimarad belőle az a 40-50 (vagy még sokkal több) kedvenc angol gyerekkönyv, amit rojtosra lapozgattunk, és amiket 10-12 éves korukban már hiába vettem volna elő. És ó, Peppa Pig, nélküled is sokkal kevesebbet nevettünk volna. Együtt, az egész család.

Visszatekintve, és egy kicsit elmerengve ezen az egész korai nyelvtanuláson, azt gondolom, hogy az az egyik legjobb dolog az egészben, hogy a gyerekeknek már soha nem kell 10 éves korukban angolul azzal a szókinccsel és hanganyaggal bajlódni, ami kb egy kétéves érdeklődési körének felel meg. Úgy hiszem, nekik az angolozás soha nem lesz igazi "tanulás", hanem megmarad egy örömforrásnak. Pontosan azért, mert sikerült elérni azt, hogy az anyanyelvükhöz hasonlóan angolul is értsék és élvezzék a korosztályuknak szóló angol nyelvű könyveket, meséket, filmeket, dalokat. Folytatni tudjuk - a magyarhoz hasonlóan - angolul is azt, hogy csupa olyan dolgokkal foglalkozzunk, ami az életkoruknak és az érdeklődési körüknek nagyjából megfelelő, nem pedig 8-10 évvel lemaradva. Ez pedig úgy gondolom, nagyon nagy dolog.

Na, ennyit az érzésekről angolul. :-) Nem így indult ez a blogbejegyzés, de ez lett belőle. Ámen.