Az egyik legnagyobb kihívás számomra a saját gyerekeimmel való játékos otthoni angolozásban az, hogy hogyan bírkózzak meg az életkorbeli különbséggel úgy, hogy mindhárom gyerek profitáljon abból, amit csinálunk. Ugyan csak 2-2 év van köztük, de amikor a legnagyobb már olvasni tudó nagy 8 éves, a kicsi pedig még alig 4 éves kiscsoportos óvodás, akkor ez a 4 év különbség még óriási. Azt pedig mégsem tehetem meg, hogy valaki kimarad a buliból. Ezért is alakult úgy az idén, hogy a húsvéti nyuszi rejtélyes üzenetet hagyott maga után, angolul. :-)

Történt pedig mindez egy kis zala megyei falucskában, a Dédinél, akinek az itteni telekméretekhez képest hatalmas nagy kertje van. Abban a nem túl szerencsés helyzetben vannak a gyerekeink, hogy a tágabb értelemben vett család szerteszét van az országban, tőlünk és egymástól is több száz kilóméter távolságra. Ennek viszont néha jól ki lehet használni az előnyeit is, többek között Húsvétkor, amikor minden helyszínen lehet egy picit angolozni. :-)

Úgy alakult az idén, hogy a húsvéti nyuszi a Dédinél úgy elrejtette a fészkét, hogy csak akkor tudhatták meg a gyerekek az oda vezető utat, ha megfejtik a titkos jelszót. Igen ám! Csakhogy a titkos jelszó betűit meg kellett először találni az elrejtett apró sárga papírkákon!

Nem kis móka volt a kincskeresés! Csakúgy, mint az otthoni tojáskeresésünk alkalmával, most is Dani olvasta fel a papíron lévő információt (néha kis anyai segítséggel), aztán ment az őrült verseny, hogy a 3 gyerek közül ki találja meg hamarabb a következő betűt.

Nagy izgalmat okozott még a szeszélyes áprilisi időjárás, de szerencsére két zápor között jutott idő a nagy akció lebonyolítására. :-)

A gyerekek nagyon élvezték ezt a kincskeresést is, csakúgy, mint az otthonit! Mindhárom gyerek be volt vonva, a Dani fiamnak pedig ennél nagyobb motivációt pillanatnyilag el sem tudok képzelni az angolul olvasás tanulásához.

Ha van ötletetek, hogy hogyan lehet még játékosan olvasni tanítani a gyerekeket, akkor írjátok meg a hozzászólások közé, örömmel várom!