A héten elmaradtak a BEBE ANGOL foglalkozások, mert síelni voltunk a családdal. A hatnapos kikapcsolódás alatt többször eszembe jutott, mekkora hasonlóság van a kisgyermekkori nyelvtanulás, és a gyerekkorban elkezdett síelés között. Ez volt ugyanis az első alkalom, hogy a gyerekek is lécre álltak, és gyakorlatilag 4 nap alatt elsajátították a síelés alapjait. Mindezt játszva, könnyedén, minden erőfeszítés nélkül, élvezettel.

Azért azt tudni kell, hogy az idén nem akármilyen síelésre mentünk, hanem egy szervezett sítáborba, ahol minőségi síoktatás volt a család minden tagjának, külön csoportokban, tudás és korosztály szerint beosztva. Így míg Apa a haladókkal süvített le a lejtőkön, a gyerekek egy kezdő csapatban tanultak egy profi, a gyerekek nyelvén kiválóan értő oktatótól. Csak ámultam és bámultam, ahogy napról napra láttam a rohamos fejlődésüket.

S hogy mi köze van ennek a történetnek az angoltanuláshoz? Rengeteg!

• A gyerek nyitott minden újra, érdekli a síelés. (A gyermeket elbűvöli az új nyelv, és érdeklődve hallgatja, tanulja.)

• A gyermek sokkal gyorsabban és könnyebben tanul meg síelni, mint a felnőtt. (Angolul is hihetetlen könnyen és nagyon rövid idő alatt sajátítják el az alapokat.)

• A gyermek élvezi a tanulást, a síelni tanulást nem is tanulásnak, hanem játéknak, szórakozásnak fogja fel. Az angoltanulás kisgyermekkorban nem tanulás, hanem játék, élvezet, örömforrás.

• Amikor egy gyermek síelni tanul, elsősorban az oktatót utánozza. (A kisgyermekkori nyelvelsajátítás alapja szintén az utánzás.)

• A síelő gyerekeket nem gátolja a félelem, mernek csúszni. (A gyerekek nem félnek attól, hogy hibáznak, mernek angolul beszélni.)

• A gyerek minden erőfeszítés nélkül, játszva sajátítja el a síelés alapjait. (Ugyanez igaz a korai nyelvelsajátításra is.)

Amennyire hihetetlennek tűnt annak idején, hogy milyen intenzitással ragadt rájuk az angol nyelv, olyan hihetetlen volt számomra az, hogy 3-4 nap síelés után a gyerekek egyedül tudtak felvonózni, megjártak néhány piros pályát is, és az utolsó két nap végén már együtt tudtunk lejönni a lankásabb lejtőkön úgy, hogy ők vezettek. :-)
Az, hogy mennyire élvezték, már csak hab a tortán!

Íme egy rövid videórészlet, ahol a két gyerkőc láthatóan játszi könnyedséggel síel le a "félcsőben".

Ki hitte volna, hogy ez a két lurkó egy héttel ezelőtt még egyáltalán nem tudott síelni! Hatalmas köszönet érte Gergő bácsinak!

Tanulság: legyen szó sportról vagy idegen nyelvről, amit csak lehet, kezdjen el az ember még gyerekfejjel tanulni. Később sokkal több erőfeszítésbe kerül, mintha a vérébe ivódnak az alapok! Nekünk szülőknek a feladatunk, hogy biztosítsuk a lehetőséget a gyermeknek, hogy megfelelő kezekben tanulhassa mindazt, ami érdekli. Soha vissza nem térő, kimondhatatlanul értékes évek ezek!