Korai nyelvelsajátítás - Bepillantás igazi kétnyelvű családok életébe

A nyáron volt szerencsém kettő családdal is találkozni, ahol a szülők vegyes házassága miatt a gyerekek kétnyelvűek. Az egyik találkozás tervezett volt, a másik egy különös véletlennek köszönhető. Gondoltam, megosztom Veletek, amit e találkozások során láttam, tapasztaltam, hiszen sokat tanulhatunk tőlük, és motiválódhatunk a nehezebb napokon.

Mondanom sem kell, mindkét fent említett család Angliában él. Az egyik annak a barátnőmnek a családja, akit még az egyetemről ismerek. Orsival annak idején mi ketten voltunk azok, akik hatalmas feltűnést keltettek az egyetemen, akaratukon kívül. Hogy miért? Azért, mert a bölcsész karon szinte UFÓ-ként tekintettek ránk, amikor megtudták, hogy az angol szak mellett matematika szakra is járunk. Néhány tanár és diák egyenesen úgy tekintett ránk, mint valami Nobel díjas professzorokra, amin persze mi cinkostársként jókat derültünk. Szó mi szó, nem igazán tartoztunk bele a vérbeli bölcsészek társaságába, akik órákon át bírnak elmélkedni bizonyos dolgokról. Én már akkor is tanítani szerettem, nem is akárhogyan, logikusan(! :-)), Orsi pedig hihetetlenül jól fordított. (A kéttannyelvű szaktanárképzésen nemegyszer róla puskáztam, amikor angolról kellett magyarra fordítani, olyan jó megoldásokkal volt képes előrukkolni.)

Hozzám hasonlóan egy tanévval később Orsi is Wellington College-ba került, ugyanabban a magániskolában tanítottunk 1-1 évet. Még az is közös bennünk, hogy abban az angliai évben ismertük meg a későbbi férjünket, csak én magyar, ő pedig egy angol úriember személyében. :-)

Attól kezdve kicsit távol kerültünk egymástól fizikailag, hiszen ők Angliában, mi pedig Magyarországon kezdtük meg a közös életünket. A kapcsolatunk azonban olyan, mintha még mindig naponta találkoznánk, csak néha 1-1 év kimarad. Tudjátok, ez az a "mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk" barátság. Orsiéknak két kisfiúk született, Imi májusban volt 6 éves, Dani pedig nyáron töltötte a hármat.

A kezdeti években általában a gyereknevelés volt a közös témánk, hiszen együtt küszködtünk a nehézségekkel, mostanra azonban egy új téma is mindennapossá vált köztünk, mégpedig a korai nyelvelsajátítás. Orsiéknál természetes a kétnyelvű környezet, nálunk pedig ahogy bírom, "csinálom". :-)

S hogy miért érdekes mindez, és miért kezdtem el erről blogbejegyzést írni?

Azért, mert hihetetlen motiváló bír lenni, hogy az, hogy a gyermek két nyelven beszéljen, még ott sem egyszerű, ahol annak látszik!

Hadd meséljek egy picit Orsiék helyzetéről részletesen.

Annak idején, amikor Imi megszületett, élete első 2 évében túlnyomó részt magyar nyelvet hallott, hiszen otthon volt az édesanyjával, az angol apuka pedig dolgozni járt. Akkor persze angolul beszélt a család, mikor mindenki otthon volt, így az esték és a hétvégék angol nyelven zajlottak, és hát ugye a tévéből, a boltból, a játszótérről, mindenhonnan az angol nyelv folyt. Orsi persze próbált sokat énekelni magyarul Iminek, meg rengeteg magyar nyelvű mesét olvastak.

Orsi tudatosságának akkor lett igazán nagy jelentősége, amikor megszületett Imi kisöccse, Dani. Akkor már Imi három éves volt, és nagyszerűen kommunikált két nyelven. Heti 1-2 napra közösségbe is került, így érthető okokból az angol kezdte átvenni az első nyelv szerepét. Orsi viszont egy dologhoz ragaszkodott, és ezt nagyon okosan meg is beszélte Imivel: Danit nekik kettőjüknek kell megtanítani magyarul, különben nem fog tudni, csak angolul, ezért amikor hármasban vannak, akkor szigorúan magyarul kell beszélniük, mégha ez fárasztóbb is a gyerekeknek, mint angolul beszélni. Nem is gondolnánk, micsoda zsenialitás volt ez Orsi részéről! Hogy miért, arra nemsokára visszatérek...

Pillanatnyilag tehát ott tartanak Orsi gyerekei, hogy mind a ketten tökéletesen beszélnek angolul és magyarul is, bár magyarul beszélni Iminek picit könnyebb, mint a hároméves Daninak. Ha néha egy-egy szót nem ismernek még magyarul, akkor azt körülírják, és Orsi kiegészíti a hiányosságot. (Nyáron itt nálunk Imi például a "rúd" szót írta körül, hogy az a hosszú egyenes, ami vasból van.) Orsi elmondása szerint ha viszont szabadon választhatnak a gyerekek, akkor inkább angolul beszélnek, mert az könnyebb mindkettejüknek.

Még egy dolog, ami nagyon is említésre méltó: Orsi Imije, és az én Mátém egyidősek, mindketten hat évesek. Míg Máté most kezdte csak az iskolát, így nem tud még írni-olvasni, Imi viszont két nyelven ír és olvas!!! Ott ugyanis 4 éves korban elkezdődik a "preschool", ahol már játékosan tanítják a gyerekeket olvasni és írni. Ezt annyira irigyelem tőlük! Nem mondom, hogy vegyük el a gyereknek a gyerekkorát, és ne hagyjuk játszani, de igenis nagyon sok gyerek van Magyarországon, aki jóval hatéves kora előtt igényelné, hogy "iskolás dolgokat" tanítsanak neki. Mindent lehet, csak játékosan kell csinálni! (Mátém egy hét eltelte után arra a kérdésre, hogy "Melyik jobb, az ovi vagy az isi?" azt válaszolta, hogy "Az iskola!!! Ott legalább csinálunk is valamit, nem csak úgy vagyunk!")

És akkor most jöjjön egy másik történet egy különös találkozásról.

Nyáron többször szerveztem a gyerekeimnek valami kiruccanós programot, hogy felnőtt korukban ne csak arra emlékezzenek majd, hogy "Anya főz". Augusztus végén - ahogy azt már a facebook-on is láthattátok - egyik nap elvittem kirándulni a gyerekeket a budai hegyekbe. Hűvösvölgyből elmentünk kisvasúttal a Normafáig, ott egy jót réteseztünk, majd a játszótéren játszottunk. A Dani fiam fáramászós ötletének köszönhetően megismerkedtem egy nagyon szimpatikus háromgyerekes anyukával, akinek a legidősebb gyereke szintén kedvet kapott a fára mászáshoz (a másik két gyereke kislány volt!). Ahogy ott álltunk, és aggódtunk, hogy vajon melyikünk gyereke fog előbb leesni, észrevettem, hogy a kisfiú tökéletesen beszél angolul az anyukájához, csak ő éppen magyarul válaszol neki. Gondolhatjátok, hogy az oldalamat majd' kiszúrta a kíváncsiság, és azonnal szóba elegyedtem az anyukával, hogy kiderítsem, hogy hogy lehet ez, hogy ilyen szépen beszél a gyereke angolul. A válasz: "Mert Angliában élünk, a férjem angol, most csak hazajöttünk három hétre látogatóba."

Na, innentől aztán volt közös témánk rendesen, főleg, hogy az az anyuka is pedagógus, egy angol Montessori oviban óvónő! Beszéltünk gyereknevelésről úgy általában, az ottani ovikról, az itthoni korai nyelvoktatáshoz való általános hozzáállásról, stb.

Ők Orsi barátnőmhöz képest annyiban csinálják máshogy, hogy náluk a gyerekek angolul válaszolnak, ha az édesanyjuk kérdezi őket magyarul. Anyuka mindig magyarul szól a gyerekekhez, a gyerekek viszont következetesen angolul válaszolnak, mert az úgy nekik könnyebb. Értenek mindent, de mondani inkább angolul mondják a dolgokat. Kivéve a magyar nagyszülők, akikkel hajlandóak magyarul beszélni a gyerekek! Természetesen a legidősebb gyermek ebben a családban is két nyelven olvas és ír!

Láthatjátok, hogy két nyelvet tanítani egy gyermeknek még akkor sem könnyű, ha annak látszik! Naponta tenni kell valamit az ügy érdekében! Nem kell nagy dolgokra gondolni, az apró sikereket is értékelni kell! Legyünk hát büszkék arra, hogy milyen szintre jutottak a gyerekeink angolul ebben a színtiszta magyar környezetben! Igenis nagy dolog, hogy a gyerek egy csomó dolgot ért, és sok dolog van, amit már angolul is tud és akar mondani!

Nagyon jókat beszélgettünk a Normafánál ezzel az anyukával. Legnagyobb megdöbbenésemre, amikor a végén elérhetőséget cseréltünk, kiderült, hogy nem más tévedt az utamba, mint Lomb Kató unokája, és dédunokái! :-)

Amikor arról kérdeztem, hogy a nagymama hogy csinálta, hogy ennyi nyelven beszélt, azt felelte, hogy "Nem problémázott. Nyitva volt a füle, és rengeteget olvasott. Ha valamit nem értett, átsiklott rajta. Idővel egyre többet értett. Nagyjából ez volt a lényege, hogy kinyitotta a fülét a nyelvekre."

Hatalmas dolog a szülők részéről, ha megadják a lehetőséget a gyermekeiknek, hogy ők időben kinyithassák a fülüket a magyaron kívül más nyelv(ek)re is!

Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani!

Ha pedig vannak kétnyelvű ismerőseid, írd meg hozzászólásban, hogy ők hogy élnek egyszerre két nyelven!


Ez az oldal DRUPAL rendszert használ
Címlap Back To Top