Ma délelőtt egy picit "elutaztam" Magyarországról. Messze, nagyon messze. Egy szűk órára picit mintha itt hagytam volna a szülőhazámat. Pedig nem szálltam repülőre, csak 10 percet autóztam a szomszéd városba: meglátogattam a törökbálinti Rainbow Hills angol óvodát.
Régóta szemezgetek a hellyel. Hónapok óta újra és újra eszembe jutott, hogy vajon mi van a kerítésen túl, a falakon belül. Most viszont úgy hozta a sors, hogy egy ismerősöm szólt, hogy el akar menni megnézni ezt az angol ovit, mert gondolkodik rajta, hogy szeptembertől odairatná a kisfiát, én pedig vele tartottam. Egy valódi ÉLMÉNY volt az az 1 óra, amit ott töltöttem.
Egy "laza" fiatalember fogadott bennünket az irodában. Nagyon meglepődtem, mikor kiderült, hogy ő az óvodavezető. Valahogy nem így képzeltem el egy intézményvezetőt. Fiatal férfi, zselézett hajjal. Eddig csupa középkorú hölgy óvodavezetőt láttam csak, teljesen más stílussal.
Egy fél órát beszélgettünk az irodában, ahol feltehettük a kérdéseinket, és ő készségesen válaszolt. Az óvoda három csoportja 3 külön kis épületben van, egy tágas közös udvarral Törökbálinton a Tükörhegyen. Egy csoportban körülbelül 15 gyerek van, 2 óvónővel, akik közül az egyikük anyanyelve az angol, vagy legalábbis anyanyelvi szinten beszéli. Az igazgató elmondása szerint a gyerekek itt egész nap angol nyelvű környezetben vannak. Ennek köszönhetően míg 3 évesen általában még csak magyarul beszélnek, az első ovis év végére eljutnak odáig, hogy mindent megértenek angolul. Másfél év után már angolul válaszolnak, ha kérdezik őket, nagycsoportos korukban pedig úgy ballagnak el az oviból, hogy folyékonyan kommunikálnak angolul, és megállják a helyüket az angol-amerikai iskolákban. Különórák is vannak: úszás, balett, torna, zongora, hegedű.
Megtudtam, hogy a gyerekek itt teljesen az amerikai módszer szerinti nevelést kapják, magyar gyerekdalokat, mondókákat itt egyáltalán nem tanul a gyermek. Ez egyébként már a csoportszobákon is jól látszik: mindenhol angol nyelvű poszterek, rengeteg angol gyerekkönyv, a falakon színes képek, csupa angol felirattal. Tiszta Amerika. :-)
Sajnos éppen abból, ami a legjobban érdekelt volna, nem sokat láttunk. Leginkább azt szerettem volna megtapasztalni, hogy mennyire sajátítják el a gyerekek az angol nyelvet a 3 év alatt. A kiscsoportosok éppen festegettek, a nagyok pedig éppen öltözködtek a levegőzéshez, és csak azt láttuk, hogy egymás közt a gyerekek egyértelműen magyarul kommunikálnak. Egyedül a középsősökhöz érkeztünk olyan pillanatban, amikor angoloztak, ott éppen egy mesekönyvet nézegettek a gyerekek az óvónénivel, és közben az állatokról beszélgettek. Itt azért már hallottunk olyan mondatot is egy kislánytól, hogy "I have a fish at home."
A légkör nagyon oldottnak tűnt, a gyerekek valószínűleg jól érzik itt magukat. Van egyfajta "kellemes lazaság" az ovi egészében, csakúgy, mint az óvodavezető úriemberben. Ami nagyon tetszett nekem az egészben, az az, hogy nem kerteltek, nem akartak minket mindenáron győzködni, hogy adjuk ide a gyerekünket, teljesen ránk bízták a döntést, és teljesen őszintének tűntek a maguk laza stílusával. Nekem valahogy olyan amerikaias volt az egész.
Ami viszont nagyon elgondolkodtatott hazafelé, az az, hogy ide íratni a gyermeket egy hatalmas döntés a szülő részéről. Ugyanis ha bekerül a gyermek ebbe az oviba, akkor tényleg egy más világba csöppen. Az egy dolog, hogy eleve csak egy igen szűk réteg teheti meg, hogy havi 160 000 forintot fizet azért, hogy a gyermeke angol nyelvű óvodába járjon. Vagyis a 3 év alatt kifizet a szülő 6 millió forintot. Még ennél is nagyobb kérdés szerintem az, hogy vajon mi lesz azzal a gyermekkel, aki 6 évesen kikerül ebből a burokból. Vajon milyen identitása lesz? Se magyar, se más. Ugyanis ez se nem Magyarország, se nem Amerika vagy Anglia. Soha nem hall az oviban magyar gyerekdalokat, magyar népmeséket, mégis magyarul beszélő gyerekek veszik körül. Az óvodai évek végén a 15 fős kiscsoportból kikerülve két út lehetséges: vagy folytatja a Magyarországon kitaposott "angol" utat, és olyan iskolába kerül, mint például az Amerikai Iskola Nagykovácsiban, az viszont a szülőknek még ennél is nagyobb anyagi áldozat, és a gyermek még jobban elszakad a magyar kultúrától, vagy pedig egy hagyományos magyar állami általános iskolába megy úgy, hogy előtte ebben az idegen "burokban" nevelkedett.
Számomra nagyon elgondolkodtató, hogy mégha meg is tanul a gyermek angolul a három év alatt, azt milyen áron teszi, nemcsak anyagi értelemben. Mert ez azért mégsem ugyanaz, mintha 1-2 évre kiköltöznénk Angliába...
A személyes tapasztalatomat, legalábbis a fenti bejegyzésre vonatkozó gondolataimat szeretném megosztani, hátha valakinek nagy segítség, mert ebbe az oviba szeretné iratni gyermekét.
Azzal a kérdéskörrel, hogy angolos oviba irassuk e a gyermekünket én nem akarok foglalkozni, ezt döntse el mindenki maga.
Ellenben a Rainbow Hills milyenségére tudok válaszokkal szolgálni.
Kezdem a pozitívokkal: gyerekek jól érzik magukat itt nagyon; kedvesek az óvónők, akikhez a gyerekek ragaszkodnak; nagyon szuperek a házak, minden csoportnak egy családi ház; bio az ebéd; sokat viszik őket az udvarra; ügyesek beszoktatásnál; foglalkoznak folyamatosan (természetesen angolul) a gyerekekkel.
Sajnos a blogbejegyzésben említett 'laza'-ság bizony-bizony az ovi szervezésére és egyéb dologra is keményen rányomja a bélyegét, ami a szülők kifejezett nem-tetszését váltja ki! A teljesség igénye és pontos leírás nélküli példák: szerződésben nem lefektetett, csak szóban elhangzott ígéretek; problémák elbagatelizálása és nem-megoldása..
Ami még érdekes és fontos kérdés (érdemes rákérdezni és mondjuk megnézni az önéletrajzokat, mert a szó elszáll..) lehet a szülőknek: mennyi a pedagógus végzettségű óvónő. Hmm.
Illetve kimásolok egy Betti bejegyzést ide: de "ne aggódjunk, az még nemigen fordult elő, hogy valaki év közben megpattant volna."
Hát ez a kijelentés sajnos igen ingatag lábakon áll, hogy szépen fogalmazzak, de hát ez sincs lefektetve a szerződésben, ahogy írtam, a szó pedig elszáll…
Sok érdekes hozzászólás született a témához a facebook-on, olvassátok el őket!
Közben volt néhány levélváltásunk az ismerősömmel, akivel együtt mentem megnézni az ovit. Íme néhány részlet a levélváltásból:
"Szia Betti!
Szuper a legújabb blogbejegyzés:-). Kíváncsian várom a reakciókat. Egyébként mi is pontosan így látjuk a helyzetet: ha itt kezdesz a gyerekkel, akkor így is kell folytatni, amivel kapcsolatban már vannak kétségeim, hogy mennyire hasznos vagy nem hasznos. Tulajdonképpen szerintem főként ízlés kérdése a választás, és nem biztos, hogy akármelyik út rossz lehet. De asszem mi maradunk a "hagyományos" terepen, nem amerikanizálódunk az angoltudás kedvéért. De a tegnapi látogatás bennem is olyan kérdéseket vetett fel, amire korábban nem is gondoltam. Szóval majd olvasgatok még."
Én: "Neked nem volt olyan érzésed, hogy azok között, akiket láttunk, nem volt egyetlen egy anyanyelvi tanár sem? Mert nekem igen. Szerintem a nagy részük fiatal kis leányzó, akik pár évet kint éltek nyelvterületen. Nekem nagyon nem tetszett ez a nagy vándorlás a tanárok közt, hogy évente új óvónőjük van a gyerekeknek, de "ne aggódjunk, az még nemigen fordult elő, hogy valaki év közben megpattant volna." Mit gondolsz erről?"
Ő: "Egyetértek a gondolataiddal, szerintem is van más módja annak, hogy egy gyerek kínlódás nélkül tanulja a nyelvet. Pld. az nagyon jó ötlet, amit mondtál, hogy majd nagyobb korában menjen ki egy évet tanulni valahová, anyanyelvi környezetbe. Egyébként meg valszeg tényleg nincs anyanyelvi tanáruk, mert azért gondoljunk csak bele: miért jönne egy angol/amerikai/ausztrál/dél-afrikai tanár Magyarországra óvodába tanítani. Szerintem ha csak a legegyszerűbb dologra, a fizetésre gondolunk (ami nyilván itt több, mint egy állami oviban, de azért nem gondolom, hogy több százezer ft-okat kapnak), akkor az egy nagy visszalépés nekik. Vagy tényleg csak rövid időre jönnek, még talán nem is szakemberek, csak diákok - a jó ég tudja, szóval sok itt a bizonytalanság.
Aztán most hallottam épp, hogy egy testvérpár, akik eddig Helen Doronra jártak, most abbahagyták a tanfolyamot, mert belekezdtek valamelyik környékbeli kéttannyelvű iskola iskola-előkészítőjébe (persze angolul). Egy kéttannyelvű iskola megintcsak jó ötlet, bár én ilyenbe nem jártam, de biztosan van olyan, ahol valóban angolul tanulnak bizonyos tantárgyakat, és akkor az már elég nagy dolog.
Persze nem akarom elvitatni ennek az angolovinak az előnyeit sem: ökotisztítószerek, bioebéd, egészséges kaják, környezettudatosság, nagy, tágas udvar, minőségi játékok, a honlap szerint speckó oktatási módszer könyvekkel...: ezek azért nagyon klassz dolgok, és biztos vannak szülők, akik nem is elsősorban az angol miatt jönnek ide, az csak valami jó kis plusz. Meg az is jó, hogy itt egy helyben megkapsz minden különórát: sport, zene, balett, persze más kérdés, hogy egy 3-4-5 évest kell-e egyáltalán különórára járatni, és nem jobb-e, ha otthon szabadon legózik helyette... Nem tudom. Azt már sok okostól hallottam, hogy a szabad játéknak ebben az életkorban nincs párja..."
"Annyi minden van, amiről még nem rendelkezem elég olvasmánnyal, tudással, hogy dönteni tudnék felőle. Az ember megszerez egy csomó véleményt, infót, aztán végül úgyis érzelmi alapon dönt: mit hisz el, mit tart valóban fontosnak. Pld. nem is olyan régen olvastam egy cikket, hogy nem jó ovisokat olvasni meg számolni tanítani, mert ezzel még későbbi diszleksziát meg miegymást lehet esetleg előidézni, ugyanis az agyuk még nincs abban a fejlettségi állapotban, hogy ez a tevékenység lenne a soros a kis életükben. Persze lehet tanulni írni-olvasni játékosan is, meg ha a gyerek érdeklődik, de ha nem, akkor meg lehet, hogy többet ártasz, mint használsz. Szóval még ebben a témában sem tudom, mit gondoljak, de ha pld. megtanul angolul olvasni az oviban, akkor egy magyar suliban esetleg gáz lehet az első év, amikor magyarul kell olvasni. Persze innen nemigen mennek magyar suliba, szóval lehet, hogy felesleges az aggodalom:-). Ja, meg azon is gondolkodtam, hogy mondta a srác, hogy 100%-ban felvesznek mindenkit innen hárombetűs angol iskolákba... Ja, évi 1,5 millió Ft (kezdő) tandíjjal szerinted kit nem vennének fel?:-) Ennyiből szerintem még a legjobb egyetemekre is felvesznek síkhülyéket (legalábbis Magyarországon), bár fogalmam sincs, mennyi most pld. 1 év a közgázon vagy a műszakin...
A nagy vándorlásról: emlékszem, nekünk is több óvónénink volt az oviban (én 4 évet húztam le az oviban, mert korábban kezdtem), és persze az első hetekben mindig aggódtam, hogy mi lesz, ha "mérges" óvónénit kapunk, de aztán nem volt belőle gond... persze ezt óvónéni és gyereke válogatja, évenként váltani talán nem olyan horror, mint gyakrabban, főleg ha maradnak az ovistársak, környezet, stb., de persze úgy is alakulhat, hogy tényleg megviseli a gyerekeket."
"... nem biztos, hogy az intézmények oktatási színvonala az elsődleges, hanem a gyerek képességei, jelleme, érdeklődése, ami bizonyos fokig terelgethető, de óriási csodát nem lehet vele tenni . A lényeg meg az, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen, és hogy ezt cserépkályhaépítőként vagy agysebészként éri el, az már oly tök mindegy:-)."