Julia Donaldson nevét a blog olvasói valószínűleg jól ismerik. A mai esti mesénket is neki köszönhetjük. Axel Scheffler-rel verhetetlen párost alkotnak. Szó szerint szerelmes vagyok a könyveikbe. Nemcsak én, hanem a fiaim is. Már ma este is kétszer kellett elolvasnom a Stick Man-t, ráadásul kikötötték, hogy holnap is olvassam el nekik. Nem csodálom, hogy úgy odavannak érte. Végtelen szeretet, humor, és utánozhatatlan nyelvi játék van Julia Donaldson minden egyes meséjében. Egyszerűen zseniális, lebilincselő, imádnivaló.

Megint észre sem vettem és eltelt két hónap a legutóbbi blogbejegyzés óta. :-( Az a helyzet, hogy annyira zajlik az élet, hogy nincs időm dokumentálni. :-) Az idei szeptember nagy mérföldkő az életünkben: a család legkisebb tagja is iskolás lett. A legnagyobb pedig felső tagozatos, ami megint csak hatalmas változás. A középsőnek sem könnyű a második osztály után a harmadik. Nagy általánosságban véve valahogy a páratlan évek a suliban picit nehezebbek, mint a párosak, és hát ugye adott egy elsős, egy harmadikos, meg egy ötödikes. Na, majd jövőre! Csupa páros... Hm...