Ezeknek a kártyáknak eredetileg az lenne a lényege, hogy a képeket egymás után lapozgatva, ismétlődő periódusok segítségével rögzüljön az információ. Tehát például ha adott 5 kártya (1.kutya, 2.macska, 3.egér, 4.ló, 5.szamár), akkor a képeket az adott sorrendben (12345) felvillantva, és hozzámondva az állatok neveit, majd ezt újra és újra ismételve (12345 12345 12345), rögzül az információ, jelen esetben az idegen nyelv (dog, cat, mouse, horse, donkey).

Ezen az elven alapszik a Say What You See sorozat is, mely arra ösztönzi a kisgyerekeket, hogy együtt mondják, mit ábrázolnak a felvillanó képek.

Say What You See - Animals

Say What You See - Animals (with words)

Say What You See - Transport

Say What You See - Bugs

Először, mikor ezeket a kisfilmeket láttam, teljesen ledöbbentem. Napokig azon gondolkodtam, mi értelme van így tanítani az angol vagy amerikai gyerekeket az anyanyelvükre. Elképzeltem, ahogy mondjuk a Minimax csatorna ezt sugározná magyarul, és azon tűnődtem, ez a műsor vajon milyen reakciókat váltana ki az emberekből. Nem jobb, ha a gyerek a való életből, dalokból, mesékből, képeskönyvekből tanulja meg a mindennapi tárgyak, állatok neveit?

Mindenesetre mi jól jártunk ezekkel a kisfilmekkel, mert valami csoda folytán a gyerekeknek nagyon tetszik, tapadnak a képernyőre. Ők viszont ezzel legalább idegen nyelvet tanulnak! Vagy csak azt élvezik, hogy ezeket már mind tudják az angol gyerekdalokból és mondókákból?

A Ti gyerekeiteket mennyire köti le ez?

Én többször próbáltam már ezzel a módszerrel új szavakat csempészni a gyerekeim angol szókincsébe, de mindig hamar sarkon fordultak, mondván, hogy ez unalmas. A BEBE ANGOL foglalkozásokon és itthon mi egész máshogy használjuk a képkártyákat. Hogy milyen ötletesen lehet őket használni a nyelvtanulás során, arról majd legközelebb írok.